A felvilágosodás
A felvilágosodás a polgári társadalom megteremtését előkészítő eszmerendszer. Az új világszemlélet új gondolkodói magatartást is jelentett: a józan emberi ész szabadságát, a gondolkodásmerészségét.
A felvilágosodás jelszava: "SAPERE AUDE!" : "Merj gondolkodni!"
Ez a vallási kötöttségektől mentes gondolkodás eredménye. Az emberi ész erejére támaszkodó kritikai gondolkodás a reneszánszig nyúlik vissza. Később a természettudomány nagy felfedezései, az ipari termelés fejlődése, az árutermelés kialakulása, az angol polgári és ipari forradalom újabb ösztönzést adtak a gondolkodásszabadságának. A geocentrikus világképet a heliocentrikus váltotta fel, Newton angol fizikus pedig a tömegvonzás törvényének felfedezésével már az egész világegyetem működésének matematikai képletét állította fel. A felvilágosodás eszmerendszerének egyik forrása az angol filozófia volt. Az angol Bacon és Locke dolgozták ki az ún. empirikus ismeretelméleti módszert, felfogást. ( empeiria = tapasztalat, ismeret, jártasság).
Szerintük a világ tudományos megismerése a tapasztalatokon nyugszik, a tudós feladata a tapasztalati adatok ésszerű feldolgozása. Az Empirizmus szerint ismereteink végső forrása a tapasztalat, az érzékelés. Módszere az indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításhoz való eljutás.
A felvilágosodás egy másik kiindulópontja a racionalizmus. (racionalizmus = ész, értelem, gondolkodás)
Alapelveit a francia Descartes dogozta ki Értekezés a módszerről (1637) című tanulmányában.
Descartes azt hirdette, hogy az értelem, a ráció ismereteink végső forrása. Jelszava: Gondolkodom, tehát vagyok (Cogito, ergo sum). Felfogása szerint a logika és a matematika alapvető fogalmai az emberekkel együtt születtek, nem pedig tapasztalati eredetűek. Descartes-nál a dedukciónak van kiemelt jelentősége: az általánostól kell eljutni az egyes, az egyedi megismeréséhez. A felvilágosítók a józan ész világosságát szembeállították a középkori vallásos gondolkodás...