WiFi frekvenciák
Szabad a szabad sáv?
A 802.11 szabvány a rádiófrekvenciás kapcsolatot két olyan sávban valósítja meg, amelyeket a világon szinte mindenhol szabadon tartanak. Ezekben a sávokban nem szükséges engedély a kommunikációs eszközök működtetéséhez. Ez persze azzal jár, hogy sok egyéb berendezés is itt működik, amit például az iparban vagy a gyógyításban használnak. Ezért is hívják ezt a sávot ipari, tudományos és orvosi sávnak (Industrial, Scientific and Medical, ISM band). Az egyik ilyen sáv a 902–928 MHz-es tartomány, míg a másik a 2,4–2,483 GHz-es tartomány, ami többek között még a bluetooth számára is rendelkezésre áll.
Mivel ebben a sávban a fentiek miatt nincsen biztosíték a zavartalan kommunikációra, így a hagyományos rádiókapcsolat szinte nem is működőképes. Éppen ezért a szabvány kidolgozói két szórt spektrumú rendszert specifikáltak a hozzáférési pont és a vezeték nélküli állomás közötti kapcsolatra. Az egyik a frekvenciaugratásos, szórt spektrumú (Frequency Hopping Spread Spectrum, FHSS), a másik a közvetlen sorrendű, szórt spektrumú (Direct Sequence Spread Spectrum, DSSS) technika. Mindkét technikának az a lényege, hogy a kisugárzásra kerülő információ széles sávban kerüljön átvitelre oly módon, hogy kellő redundanciát is tartalmazzon, a vevő akkor is a hibákat javítva tudja venni tudja a teljes üzenetet, ha egy-egy frekvencián zavar van jelen az ISM-sávban.
Az FHSS-technikában a rendelkezésre álló sávot 75 darab 1 MHz-es sávra osztották, és az adó és a vevő egy adott frekvenciaugratási előírás szerint váltja a csatornákat másodpercenként igen sokszor. Az FHSS-technika az 1 MHz-es felosztás miatt maximálisan 2 Mibit/s-os átvitelt tesz lehetővé, ennek következtében a 802.11 szabvány csak az 1 Mibit/s-os, illetve a 2 Mibit/s-os átviteli sebességet teszi lehetővé.
A DSSS-technika már nagyobb átviteli sebességet biztosít, ezt használja ki a 802.11b szabvány. Ehhez azonban a korábbi 11 bites kód – a Barker-szekvencia – helyett a...